Articsóka

• Magas termetű, évelő növény.

• Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű. Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsformákhoz és a szamárkenyérhez hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban puhák, kellemes tapintásúak.

• Többnyire csak a vetése utáni második évben kezd virítani, és 3-4 éven át ad jó termést.

• A bogáncséhoz hasonló, bíborszínű, majd’ ökölnyire megnövő virágzatai a nyár végén jelennek meg az elhúsosodott virágtengelyeken.

• A húsos csészeleveleket még bimbós állapotban szedik, és blansírozás, párolás, sütés, marinálás és egyéb műveletek után eszik.

• Az olasz és francia éttermekből nem hiányozhat. A bimbók vastag sziromleveleit zöldségként fogyasztják. Ha vásároljuk, a kisebb bimbókat válasszuk. Készíthetünk belőle előételt fűszeres mártással, vagy megtölthetjük húsfélével. Markáns íze miatt nem kell fűszerezni, elég, ha citromlével locsoljuk meg. 

• Április második felében állandó helyre, 1×1 m távolságra vetik, de így csak a következő évben szedhető, míg palántázással már az első évben is ad termést.

• A palántaneveléshez már februárban melegágyba, cserépbe vetik a magot, márciusban válogatják a hajtásokat, és májusban ültetik ki állandó helyére. A hajtásválogatáskor leszedett rügydugványok továbbra is melegágyban tartva gyökereztethetők. Víz- és tápanyagigényes növény.

• Ősszel az elvirágzott virágzati szárat kitörik, és felkupacolással, takarással védik a téli fagyok ellen – a védelmet a következő év áprilisában távolítják el. Ilyenkor ismét átnézik a hajtásokat, és a két legfejlettebbet hagyják meg.

• A virágzatkezdemény általában júliustól szeptemberig folyamatosan szedhető.